Tillmann Lili Eszter: “Gyere hozzám közel-maradj távol tőlem” 2. rész

A KÖTELÉKFÓBIA 2.rész

A legnehezebb a kötelékfóbiások esetében az, hogy általában nincsenek tudatában saját érzéseiknek, legbensőbb félelmeiknek. Gyakran inkább különböző magyarázatokat, értelmezéseket gyártanak arra vonatkozóan, hogy kapcsolataik miért futnak folyton folyvást zátonyra, miért maradnak végül mindig egyedül.

Marianne és Connell kapcsolata, ha titokban is, de kezd kiteljesedni. A vak is láthatja, mennyire szerelmesek egymásba, mennyire vágynak a másik közelségére. Ezen a ponton bekapcsol Connell eredendő félelme: a kapcsolatot egyre fenyegetőbbnek éli meg, amikor szerelmüket fel kellene vállalnia iskolai közege előtt, úgy érzi, csapdába esett.

A kötelékfóbiás meg van arról győződve, hogy számára senki sem elég jó, így nem is kötelezheti el magát egy tartós kapcsolatban. Ha ez mégis megtörténik, akkor is mindig a kötelékfóbiás kezében van a kapcsolat irányításának hatalma: ő határozza meg a közelség mértékét, egyoldalúan szabályozza a hatalmi viszonyokat. A kötődésfóbiások általában homályosan beszélnek, szavaikat a kétértelműség jellemzi: “Igen is, meg nem is. Nem tudom. Most nem, de talán majd máskor. „Még nem állok készen egy komoly kapcsolatra”. A fiú belső feszültségét úgy oldja fel, hogy inkább a focistársak értékrendjének akar megfelelni és beáldozza Marianne-t a vélt népszerűségéért annak árán is, hogy a lányt súlyosan megsebzi ezzel.

A kötelékfóbiás mindig akkor veszti el érdeklődését partnere iránt, amikor sikerült a partnert meghódítania. A szerelmesség rövid időszakát és idealizálását a partner leértékelése követi. Egy harmonikus, a hétköznapokat is megélő kapcsolat számára maga a halál.

A kötelékfóbiások egyfelől vágyakoznak a közelségre, de amint azt érzik, a másik fél is ténylegesen akarja őket, elkezdik kellemetlenül érezni magukat, mivel ilyenkor azzal szembesülnek, a másiknak is elvárásai vannak iránta. Marianne szeretné, ha Connell felvállalná a kapcsolatukat, őt vinné el a végzősök báljába.  Az elvárások pedig halálos méregként hatnak a kötődéskerülőkre, mivel korlátozást, szabadságelvonást jelentenek számukra.

A kötelékfóbia elsősorban félelmet jelent, a „fenyegető” kötődésre adott jellegzetes választ. Aki pedig veszélyben érzi magát,támad, menekül vagy “lefagy”.

A kötelékfóbiás inkább elmenekül, mielőtt bármi is elkezdődne: egyáltalán nem is kezdenek kapcsolatot lehetséges partnereikkel, megmaradnak a flörtnél, futó kalandoknál vagy távolból csodálják kiszemeltjüket. Kettős üzenetet küldenek partnereik felé: „Gyere közel hozzám, maradj távol tőlem”.

Connell tehát nem tudván megoldani a kapcsolat felvállalásával járó feszültségét, így inkább a népszerű lányt hívja el a bálba, nyíltan nem is szakít Marianne-nel.  Menekülés szakítással: váratlanul és előzmények nélkül vetnek véget induló kapcsolatuknak, akkor, amikor az már „jól” megy. Számukra a szerelem alávetettséget jelent, a kontroll elvesztését, ami végzetes lehet. Minden kapcsolat „életfogytiglani” függést jelent, ezért a kapcsolat legkülönbözőbb fázisaiban vethet véget neki.

Vannak olyan kötelékkerülők, akik, ha bele is merészkednek egy komolyabbnak ígérkező kapcsolatba, valójában nem köteleződnek el. Ők a kapcsolaton belül a megfelelő távolságot a tanulásba, munkába vagy hobbiba meneküléssel érik el. Ezt a partner számára nehezen átlátható időbeosztással, a struktúra hiányával, szabadidő és munka elválaszthatatlanságából magyarázzák.

A különböző betegségek is jó lehetőséget biztosítanak a kötelékkerülőknek, hogy kibújjanak a kötelességek és elvárások alól, hiszen a partnereknek tulajdonképpen semmilyen joguk nincsen ezek miatt szemrehányást tenni.

További stratégia a hűtlenség és a külső kapcsolatok keresése, hiszen ez lehetőséget biztosít a kötődészavaros személynek arra, hogy ténylegesen ne kelljen magát elköteleződnie. Ezzel is azt bizonyíthatja magának, hogy érzelmileg nem függ partnerétől és bármikor szabadon eldöntheti, hogy kivel létesítsen szexuális kapcsolatot.

A munkához hasonlóak a távkapcsolatok, ahol a partnerrel szembeni távolság már eleve bele építve, hiszen a találkozások előre körülhatárolható. A szerelem érzése az állandó távolság miatt sohasem alakul át bizalmas összetartozás nyugodt érzésévé. Marianne és Connell, miután a sorozat vége felé már úgy néz ki, végre-valahára megállapodtak egymás mellett, Marianne javaslatára abban maradnak, hogy Connell elfogadja az amerikai ösztöndíját és külön földrészen folytatják életüket.

Share your thoughts