Sallay Viola – Martos Tamás: Érzéseink és kapcsolataink tükre: az otthon (1. rész)
Mindennapjaink érzésekkel, élményekkel és érzelmekkel átitatott eseményekkel vannak tele. Ezekben a tapasztalatokban sokszor észrevétlen, mégis nagyon fontos szereplő az a hely, ahol mindezeket megéljük. Hangulataink, érzelmeink, jóllétünk alakulása és alakítása mindig valamely konkrét helyen zajlik – e helyek pedig akarva-akaratlanul az élmény részévé, egyszersmind érzéseink és élményeink alakításának, illetve szabályozásának terepévé is válnak.
Az érzelmi önszabályozás egyik kitüntetett helye, érzelmeink alakulásának és alakításának egyik legfontosabb eszköze az otthonunk – akár épp otthon tartózkodunk, akár a távol vagyunk. Sokszor bele sem gondolunk, de otthonunk tükrévé válik az érzéseinknek, ezeken keresztül a kapcsolatainknak és egész életünknek.
Az otthon és az érzelmek kapcsolatának feltárása
Régóta vizsgáljuk az otthon érzelmi jelentését kutatóként is és gyakorló pár- és családterapeutaként is. Az otthon zajló kapcsolati tapasztalatok megértésében kutatásban és a terápiában is az Otthon Érzelmi Alaprajza interjú az eszközünk. Az Otthon Érzelmi Alaprajza interjú során arra kérjük a válaszadót, rajzolja le saját otthona alaprajzát, majd ennek segítségével idézze fel és mutassa meg azt is, hogy mely részeihez milyen érzelmi tapasztalatai kapcsolódnak. A válaszadókat olyan alapvető, nagy érzelmi jelentőséggel bíró tapasztalatokról kérdezzük, mint például a biztonság és bizonytalanság, a feszültség és a jó közérzet, vagy a közelség/összetartozás és a távolság/elkülönülés helyei. Fontos szempont volt a kérdések kiválasztásánál, hogy olyan érzelmi tapasztalatokat keressünk, melyek dinamikusan hol kiegészítik egymást, hol éppen ellentétben vannak egymással. Az egyes érzések és helyek pedig sok személyes történetet hívnak elő – ezeket a kutatásainkban elemezzük, a terápiában pedig a helyhez kötődő élmények tudatosításával és átbeszélésével segítjük a kölcsönös megértés és változás folyamatait. Az itt bemutatott eset-részletek nem szó szerinti átiratok, de az érzelmi tapasztalatok lényeges vonásait így is jól visszaadják.
Pillantás a „tükörbe”: tudatosítsa Ön is az otthonához fűződő érzelmi tapasztalatait!
Mielőtt tovább olvasna, azt javasoljuk, hogy rajzolja fel saját otthona alaprajzát. A méretarányok kevéssé számítanak, inkább az a fontos, hogy valamennyi helyiség szerepeljen rajta, még a legkisebbek is. A kapcsolódó külső terek, teraszok, erkélyek, előterek szintén jelentősek lehetnek, így ezeket is érdemes felrajzolni. Több szint esetén mindegyikről külön rajzot készítünk. A rajzon megjeleníthetők a fontos berendezési tárgyak, bútorok is. Ha mindez megvan, kezdődhet az érzelmek megkeresése és bejelölése!
Jó közérzet és feszültség
Gondoljuk át (az alaprajz is segíthet ebben): hol vannak otthonunk terében azok a helyek és helyzetek, ahol meg tudjuk élni az önmagunkra találás és a jó közérzet tapasztalatait? És hol vannak a feszültség élményét hordozók? Lehet, hogy ezek az érzelmi tapasztalatok térben és időben elkülönülnek egymástól – de az is lehet, hogy ugyanahhoz a helyhez kapcsolódnak. Előfordulhat például, hogy a konyha, ami tavaly még a hétvégi sütés-főzés és az ehhez kapcsolódó társasági élet nagyszerű érzését jelentette, mostanra már az elvárt szolgálatok helyévé vált – a változások pedig nemcsak a konyha jelentését, az ahhoz társuló érzéseket is átalakították. A helyeknek és a hozzájuk kapcsolódó érzéseknek – akár változnak, akár nem, – saját történetük van…
Öröm és feszültség a hálószobában?
A jó érzések és feszültségek a kisgyerekes házaspár, István és Annamari számára is a hálószobájukban sűrűsödtek. A közös élményeknek viszont más-más jelentést adtak és a nehézségeket is eltérő módon kezelték. István így mesélt erről (az alábbiakban több pár tapasztalatait sűrítettük az általunk kitalált nevek alatt):
„A jó közérzet helye a hálószoba, ott szeretünk lenni. De a feszültség helye meg a hálóágy. Hát igen, mert mindig este, amikor anyuka beszélgetni akar, apuka meg aludni, akkor jönnek a problémák. De amúgy… amúgy nincsen nagy gond… innen meg egyszer úgyis elköltözünk.”
István tehát úgy küzdött meg az igények különbözőségével és az azzal járó feszültséggel, hogy leértékelte a nehéz érzések és konfliktusok jelentőségét. Annamari nyíltabban beszélt a hálószobához kötődő, feszültségkeltő tapasztalatokról, ami elsősorban szexuális kapcsolatukat érintette.
„Ez a gyerekszülés egy új helyzet, és vannak olyan dolgok a házaséletben, amik egyelőre nem funkcionálnak még, ezért tettem ide [a hálóra mutat] a feszültség helyét (zavartan nevet). Hát nem tudom, hogy hogy lesz a jövőben, ez még kérdőjel… de ha találunk végre egy kertes házat, talán ez is más lesz.”
A hálószobához kötődő érzelmeik alakulása megmutatta, hogy gyermekük megszületése átrendezte kapcsolatukat, és egy fontos különbséget is visszatükrözött. István számára a hálószoba az összetartozás helye maradt, és ezen nem változtatott a feszültség aktuális tapasztalata sem. Annamari számára viszont meghatározóbb volt a konkrét probléma, ezért ő inkább azokhoz az időkhöz kötötte a jóleső érzéseket a hálószobában, amit kisbabájával kettesben töltöttek ott, a feszültséget pedig férje jelenlétéhez kapcsolta. A hálószobai egyezkedések tétje így nemcsak az volt számukra, hogy megtalálják-e ismét a jó szex örömét, hanem az is, hogy a kétféle érzelmi tapasztalatot össze lehet-e hangolni.
Otthon nem lehet konfliktus?
Gyakran megjelenik az a törekvés is, hogy az otthon egésze a jó közérzetet jelenítse meg, ahonnan a negatív érzések teljesen kizárhatók.
Irén kettesben élt együtt Ritával, a már felnőtt, de sok figyelmet igénylő, betegeskedő lányával. Feltűnő volt, hogy Irén mennyire nem akart tudni a kapcsolatukban létező feszültségekről: saját jóllétét és identitását is a konfliktusok teljes „kizárásához” kötötte. A „feszültségmentesség” számára ráadásul nem is csak az otthon jellemzője, hanem az egész világhoz való kapcsolódását jellemezte.
„Hát feszültség az nincs, ilyen nincs. Ilyen, hogy feszültséggóc, ilyen nincs, ezektől meg is vadulnék, azt hiszem. Ilyen itthon nincs. Mindig is igyekszem mindenhol kerülni és elsimítani ezeket a dolgokat, a munkahelyen is… a gyerekeimet is arra neveltem.”
Irén azonban azt is elmondta, hogy lányával közös szobában, közös franciaágyon alszanak. A feszültség kizárására való törekvésben szerepe lehetett Irén azon félelmének is, ami Rita kisgyermekkori életveszélyes balesetéhez kötődött. Az otthon (és a közelség) így évekkel a traumatikus esemény után is a vágyott jó érzések és oltalom egyetlen biztosítékává vált Irén számára. Ugyanez az otthon azonban Rita számára érzelmileg fojtogató, önálló felnőtt életét fenyegető helyzetté vált, amiből egyre kétségbeesettebben kereste a kiutat.
Talán ez a néhány rövid történet is megmutatta már, hogy az otthonhoz kapcsolódó érzések milyen sokfélék és összetettek lehetnek. Írásunk második részében abból a nézőpontból fogjuk az otthonhoz kapcsolódó tapasztalatokat figyelni, hogy azok hogyan hordozzák a változás, gyógyulás és a kapcsolatok alakításának lehetőségeit.
Martos Tamás PhD – pszichológus, pár- és családterapeuta, egyetemi tanár,
(Szegedi Tudományegyetem, Pszichológiai Intézet)
Sallay Viola PhD – pszichológus, pár- és családterapeuta, egyetemi adjunktus
(Szegedi Tudományegyetem, Pszichológiai Intézet)