Drávucz Orsolya: Expatok, átmeneti közösségek és harmadik kultúrájú gyermekek

Külföldön élni és dolgozni izgalmas kaland lehet, amely új lehetőségeket, kulturális tapasztalatokat és személyes fejlődést kínál. A nemzetközi életstílus varázsa mögött azonban a pszichológiai kihívások összetett hálója húzódik meg, amellyel sok expatnak szembe kell néznie. Ezek a kihívások jelentősen befolyásolhatják a mentális egészséget, a kapcsolatoktól kezdve a szakmai sikerekig és még sok minden mást is. Ez a cikk a különböző pszichológiai problémákat járja körül, amelyekkel a külföldön élők gyakran találkoznak, és megvilágítja az okokat, a tüneteket és a lehetséges megküzdési stratégiákat.

Az egyik legközvetlenebb pszichológiai kihívás a kulturális alkalmazkodás. Egy új országba költözni gyakran azt jelenti, hogy el kell igazodni az eltérő nyelven, szokásokon, társadalmi normákon és még a munkahelyi dinamikán is. Ez az alkalmazkodás kultúrsokkhoz vezethet, ahhoz a jól dokumentált jelenséghez, amelyet számos érzelmi reakció jellemez, mint például a nyugtalanság vagy szomorúság tartós érzése, amely gyakran az új kultúrához való alkalmazkodással járó fokozott stresszel függ össze. A kulturális különbségek, például a nyelvi akadályok vagy az ismeretlen társadalmi normák bosszúságot vagy frusztrációt jelenthetnek. Ebben a kezdeti időszakban nem ritka az elveszettség szorongató érzése, ami akár a zavarodottságig fokozódhat. Természetesen felerősödik a honvágy, mély vágyakozása az otthon után, ami megnyilvánulhat az ismerős ételek, emberek vagy szokások iránti sóvárgásban.

A kulturális sokk általában négy szakaszon keresztül zajlik: a mézeshetek szakasza, amikor minden izgalmasnak és újnak tűnik; a frusztrációs szakasz, amikor a különbségek nyomasztóvá válnak; a beilleszkedési szakasz, amikor alkalmazkodni kezdenek; és az elfogadási szakasz, amikor már otthonosabban érzik magukat. Azonban nem minden külföldön élő személy jut át sikeresen ezeken a szakaszokon, és néhányan megrekednek a frusztrációs szakaszban, ami hosszú távú pszichológiai stresszhez vezet.

Az elszigeteltség egy másik jelentős probléma, amellyel sok külföldön élő szembesül. A barátok, a család és a megszokott társadalmi hálózatok elhagyása mély magányérzetet okozhat. Bár a technológia lehetővé teszi az azonnali kommunikációt, nem helyettesíti a szeretteink fizikai jelenlétét és érzelmi támogatását. Ebbe az élményvilágba mindannyian belekóstolhattunk a a pandémia idején.

További nehezítő tényező a nyelvi akadály: A hatékony kommunikáció nehézségei akadályozhatják az új kapcsolatok kialakítását. A kulturális különbségek, az eltérő értékek és szokások kihívássá tehetik a helyiekkel vagy akár más külföldiekkel való kapcsolatteremtést. Illetve az a jelenség, amit átmeneti közösségnek neveznek: vagyis az emberek gyakran jönnek és mennek azokon a helyeken, ahol az expat tartósan, vagy maga is bizonytalan ideig fordul meg, ami megnehezíti a tartós barátságok kialakítását.
A magány és az elszigeteltség súlyosbíthatja az egyéb mentális egészségügyi problémákat, például a szorongást és a depressziót, és ezzel egy olyan ördögi körforgást hozhat létre, amelyet nehéz megtörni.

Az új országba való költözés gyakran arra kényszeríti a külföldre távozókat, hogy átértékeljék identitásukat. A megszokott társadalmi szerepek és kulturális jegyek, amelyek korábban meghatározták őket, már nem feltétlenül érvényesek.
Küzdenek, hogy korábbi énjüket összeegyeztessék a jelenlegi valósággal. Zűrzavart élhet meg önmagával, bizonytalanságot az értékekkel, meggyőződésekkel vagy célokkal kapcsolatban. Mivel az új kultúrához még nem érzi magát odatartozónak, de a származási kultúrától többé vagy kevésbé elszakadását is átérzi, valamiféle elidegenedettség érzéssel is meg kell küzdenie. Ez odáig is fokozódhat, hogy kételkedni kezd a képességeiben, vagy csalónak érzi magát az új környezetben.
Ez az identitászavar különösen nagy kihívást jelenthet azok számára, akik önértékelésüket szakmai vagy társadalmi státuszukhoz kötötték, mivel ezek drámaian megváltozhatnak az új kulturális környezetben.

A külföldre távozás nemcsak az egyént érinti, hanem a családját és a kapcsolatait is. A házastársak, a gyermekek, sőt a tágabb családtagok is jelentős stresszt élnek át, ami megterheli a kapcsolatokat. Házastárs is igyekszik beilleszkedni, ami a nem dolgozó partnerek esetében azért nehéz, mert a munkahelyi szociális háló általában segíteni szokott. A gyermekek a nyelvtanulással, az iskolai beilleszkedéssel és a kulturális gyökereikkel való kapcsolat fenntartásával küzdhetnek. A tágabb családtól és barátoktól való elszakadás bűntudatot, szomorúságot és távolságtartást okozhat.
Az új környezethez való alkalmazkodás nyomása, valamint az egymás támogatásának kihívásai házassági feszültséghez, a gyermekek viselkedési problémáihoz és a családi dinamika felbomlásához vezethetnek. Új szerepek alakulhatnak ki a család dinamikáján belül, ami konfliktusokat és zavart szülhet. Például a gyermek több felelősséget vállalhat el, mint az a korából következne, mert nyelvileg kompetensebb, mint a szülő.

Egyes gyerekek bámulatosan gyorsan sajátítják el a helyi szokásokat és egyfajta kulturális tolmácsokká válhatnak szüleik számára. A költözés nagy változásnak számít egy család életében, pláne, ha az országokon átívelő. A szeparációs szorongás fokozódását látjuk a kisgyermekeknél, illetve kötődési problémák felbukkanását. Az addig biztonságosan kötődő gyermeknél is előfordulhat, hogy szoronganak a családtagoktól való elválásnál. A család tagok érzelmi támogatásban jobban egymásra támaszkodhatnak, ami erősíti a kötelékeket, de függőséget is fokozhat, ami a leválásban és önállósodásban érdekelt korosztályt tudja megzavarni.
Az új kulturális kontextus felszínre hozhatja a tudattalan konfliktusokat. Az a házastárs, aki neheztel a költözésre, tudattalanul szabotálhatja az alkalmazkodási erőfeszítéseket, ami házassági viszályhoz vezethet. A családtagok aggodalmaikat és frusztrációikat egymásra vetíthetik, illetve máshol keletkezett frusztrációit a családtagokon vezethetik le.

Sok expat számára a karrierépítés az elsődleges motiváció a külföldre költözéshez. A szakmai környezet azonban nagymértékben eltérő lehet, és olyan egyedi kihívásokkal járhat, amelyek hatással lehetnek a mentális egészségre.
Karrierrel kapcsolatos stresszorok lehetnek az eltérő munkakultúrák, például az új országban az elvárások, a kommunikációs stílusok és a vezetési stílusok is eltérhetnek attól, amihez a külföldi munkavállaló hozzászokott, ami félreértésekhez és frusztrációhoz vezethet. A gazdasági instabilitás, a munkavállalási engedélyek és a szerződésen alapuló foglalkoztatás aggodalmat kelthet a munkahely biztonságával kapcsolatban.
A külföldön dolgozók úgy érezhetik, hogy nyomás alatt kell bizonyítaniuk, ami hosszabb munkaidőhöz és nagyobb stresszhez vezet, ami növeli a kiégés veszélyét.
Ezek a tényezők alááshatják a szakmai önbizalmat, és az elégtelenség vagy a kudarc érzéséhez vezethetnek.

Érdekes módon a pszichológiai kihívások nem érnek véget, amikor a külföldiek visszatérnek hazájukba. Sokan tapasztalnak fordított kultúrsokkot, amikor az otthoni kultúrához való visszailleszkedés a vártnál nehezebbnek bizonyul.
Az a megállapítás, hogy az anyaország megváltozott, vagy hogy a külföldre távozó szemlélete megváltozott, az elszakadás érzéséhez vezet. A saját kultúrájában való helytelenség érzése, gyakran a fogadó ország iránti nosztalgiával párosul. A külföldön szerzett új tapasztalatok, értékek és az anyaországban szerzett tapasztalatok és értékek integrálásával kapcsolatban nehézséget élhet meg.
A fordított kulturális sokk hosszú távú elégedetlenséghez és a sehová sem tartozás érzéséhez vezethet, amit a gyermekek vagy az örökös külföldre szakadtak esetében „harmadik kultúrájú gyerek” szindrómaként ismerünk. A jelenséget elsőként egy amerikai szociológus, Ruth Hill Useem írta le az 1950-es években, amikor egy évig Indiában tanulmányozta az ott élő expatok életét. Arra jött rá, hogy azok, akik a saját kultúrájukból érkezve illeszkedtek be a helyibe, tulajdonképpen egy olyan sajátos életstílust és kultúrát alakítottak ki, ami mindkettőtől különbözött, azaz gyakorlatilag egyénileg megteremtett. A harmadik kultúrájú gyerekek egyébként gyorsan megtanulják, hogy minden egyes helyzetet lehet több szempontból nézni, többfélék az érdekek, másféleképpen látja és értékeli ugyanazt a dolgot két különböző világból érkezett ember.

Mindez persze hátrányt is jelenthet akkor, ha például vissza kell térni egy olyan kultúrába, ahol ez a sokszínűség nem vagy csak nagyon módjával létezik. Érthető módon, aki a saját sorsán keresztül érzi, milyen nehézségeket okozhat a beilleszkedés, milyen komplikált lehet elfogadtatni magát egy idegen kulturális környezetben, az valószínűleg sokkal nagyobb empátiával viszonyul majd másokhoz, inkább lesz képes saját érzelmei felmérésére, és a beilleszkedésben, a társadalmi normák elfogadásában is nagyobb rutint szerez. Az ilyen harmadik kultúrájú gyerekek hiányosan ismerik a saját kultúrájukat, gyakran érzik magukat gyökértelennek, ami az identitás formálódásakor nehézséget jelent, érzelmi szinten pedig nyughatatlanság élményével jár.

Megküzdési stratégiák és támogató rendszerek

Bár a külföldre távozással járó pszichológiai kihívások jelentősek, vannak olyan stratégiák és támogató rendszerek, amelyek segíthetnek enyhíteni hatásukat.
Hatékony megküzdési mechanizmusok közé tartozik, ha kiépíti a szociális hálót itt is maga körül. A más külföldiekkel, helyiekkel való aktív kapcsolatkeresés, illetve a klubokhoz és szervezetekhez való csatlakozás segíthet enyhíteni a magányt, és közösségi érzést biztosíthat. A rendszeres öngondoskodás, például a testmozgás, a meditáció vagy mindfulness és a hobbik fenntartása elősegítheti a mentális jólétet.

A kulturális alkalmazkodási tréning már a kiutazás előtt felkészít az előttük álló kihívásokra, és zökkenőmentesebbé teheti a beilleszkedést. Ennek a strukturált programnak az a célja, hogy segítsen az egyéneknek megérteni és kezelni a kulturális különbségeket, amelyekkel a különböző kulturális hátterű emberekkel való interakció során találkozhatnak. Ez a fajta képzés egyébként nem csak azok számára lehet hasznos, aki új országba költözik hanem multikulturális környezetben dolgozóknak, például a nemzetközi hallgatók segítése az új oktatási rendszerhez és kulturális környezethez való alkalmazkodásban. Vagy akár a tanárok segítése a kulturálisan sokszínű diákközösség igényeinek megértésében és kielégítésében. Illetve azoknak akik nemzetközi tevékenységet folytatnak, mint a diplomaták és a katonai személyzet. A cél a zökkenőmentesebb interakciók elősegítése, a kulturális félreértések csökkentése, valamint a kultúrák közötti kommunikáció és együttműködés általános hatékonyságának növelése. A kulturális tudatosság fokozása a saját kulturális előítéleteink megértésén keresztül vezet, illetve annak megértésén, hogy ezek hogyan befolyásolhatják az észleléseket és az interakciókat. A fent felsorolt várható nehézségekre való felkészülés és stratégia gyártás csökkenti ezeknek a problémáknak a kialakulását.

A mentális egészségügyi támogatás igénybevétele, a tapasztalat szerint az utóbbi években kevésbé a   helyben dolgozó pszichológusokat jelentette, hanem sokkal szívesebben választják az online  platformokon keresztül érkező segítséget. Az élőben folytatott terápiákkal, vagy tanácsadással szemben az online forma kevésbé tud az elidegenedettség érzésén segíteni, de ugyanolyan hatékony  a stressz, a szorongás és más pszichológiai problémák kezelésében.

A külföldre költözés egy lehetőségekkel és kihívásokkal teli utazás. Bár a külföldre távozók pszichológiai problémái ijesztőek lehetnek, e kihívások megértése és kezelése kulcsfontosságú a sikeres és teljes értékű külföldi tapasztalatszerzéshez. A lehetséges nehézségek felismerésével és a kezelésükre irányuló proaktív lépések megtételével a külföldre távozók a személyes fejlődés és a rugalmasság élményévé alakíthatják nemzetközi tapasztalataikat.