Pirisi Edina Enikő: Az alkoholizmus hatása a családra

Magyarországon az alkoholizmus sajnos népbetegségnek számít. Az epidemiológiai vizsgálatok alapján kb. 415.000 fő küzd az alkoholhasználat zavarával (KSH, 2021), a WHO nemzetközi összehasonlítása alapján tekintve pedig a lakosság 9.4%-a alkoholfüggő és 21.2 %-a küzd alkoholfogyasztáshoz kapcsolódó különböző problémákkal (WHO, 2018). Sajnos a magyar lakosságra kiemelten jellemző az alkoholprobléma, amely nemcsak az érintett egyéni életvezetésében okoz gondokat, hanem a kapcsolódó családtagok, hozzátartozók életét is károsítja.

Az alkoholizmus kutatói szerint az alkohol megterheli, majd tönkreteszi a családot. Mivel az alkoholista képtelenné válik arra, hogy családi feladatait elvégezze, a család egyensúlya felbomlik: patológiássá válik a házastársi kapcsolat és a gyerekek testi-lelki fejlődése hátrányt szenved. Az átlagnál sokkal többször felbomlik a család, és a válás folyamata akár évekig is eltarthat illetve számos krízissel együttjárhat. Gyakori eset, hogy az apa az alkoholizmusa miatt elveszti a munkáját, a család gazdasági hátrányba kerül, egyre kedvezőtlenebb társadalmi réteghelyzetűvé válik és a gyermekek hátrányos társadalmi helyzetűek lesznek. Ezzel párhuzamosan az alkoholisták érzelmileg beszűkülnek, kommunikációs képességük romlik és a családi szerepeikben is egyre kevésbé tudják megállni a helyüket (Buda, 1992).

Az alkoholista család a diszfunkcionális működése miatt nem tudja ellátni az alapvető szocializációs feladatait, ugyanis nem kínál a gyermekek részére megfelelő felnőtt szerepmintákat illetve azonosulási modelleket. Elmarad a nemi szerepviselkedés megtanulása, a férfias és nőies magatartásmódok kialakítása, és azok érzelemteli, kommunikatív módon történő alkalmazása (Buda, 1992). Az alkoholbetegek gyerekeinél megfigyelhető az identifikációs folyamat zavara, amely a szülők irracionális-inkonzisztens működése miatt alakul ki (például ugyanaz az apa egyszer brutális, mert ivott, másszor segítségre szorul, mert beteg, harmadszor gyengéd és szeretetreméltó, mert józan) (Solms, 1985). Az alkoholistákra jellemző Dr. Jekyll – Mr.Hyde-féle kettős, kiszámíthatatlan és érthetetlen működés pedig összezavarja a szüleire azonosulási modellként tekintő gyereket (Burr, 1987). A szerepviselkedés elégtelen szocializációja végül odavezet, hogy a serdülőkor felkészületlenül találja a személyiséget, hiányoznak a másik nemhez való viszonyulás sémái, ami azért kritikus, mert serdülők önértékelésének egyik legfontosabb pillére a jól alkalmazott nemi szerepviselkedés és a nemi identitásban való beválás. A személyiség fejlődése ilyenkor megreked, és különböző kompenzációk beindulásával megkezdődik a deviáns magatartásmódok felvétele. Serdülőkorban a gyerek hamar kiszakad a családból, mert taszítja az alkoholista család légköre, és a szülőkötések pótlására rendszerint szintén deviáns hátterű, szoros szervezetű csoportalakzatokat keres. A másik lehetőség, hogy az alkoholista férj miatt az anya túlzott kötődéssel és aggódással neveli a gyermekét, ami megakadályozza a serdülő leválását, önállósodását és ellehetetleníti a párkapcsolatok kialakítását. „Az alkoholista szülő a gyereket többszörösen veszélyeztetett pszichológiai helyzetbe hozza, és ezáltal különböző viselkedési zavarokat ültet el benne” (Buda, 1992, 115.o.). Megjelennek indulatkezelési nehézségek, depresszív reakciók, kapcsolati problémák és a szexuális szereptől való szorongások, valamint az alkoholizálásra való észrevétlen szocializáció miatt előfeszítődik magának az alkoholizmusnak a kialakulása is (Solms, 1985).

Az alkoholista család másik nagy diszfunkciója a kommunikációs zavara. Mivel az alkohol gyakran épp a felnőttek kommunikációs zavarát kompenzálja, nem tanítja meg a gyereknek a problémák kommunikációs úton történő megoldását, nem alakítja ki az érzelmi kommunikációt és az empátiát, hanem az agresszív konfliktuskezelések válnak meghatározóvá. Lecsökken a családtagok közötti interakciók száma, és a megmaradtak nagy részére is az erőszak és a durvaság lesz jellemző (Buda, 1992). Ha az alkoholizálás mindennapos, akkor ez lényegében az összes interakció szervezőjévé válik, és gyakorlatilag két interakciós forma – a „száraz” és a „nedves” – fogja egymást váltogatni, és minden interakció értelmét az fogja meghatározni, hogy milyen állapotban zajlott. A „száraz” és a „nedves” időszakok cserélődése pedig azt jelenti, hogy a családnak egy kétfázisos működésmódja alakul ki (Goldshmidt, 1991).

Az alkoholista családok kifejlődésének (vagy romlásának) folyamatát Harsch (1990) az alábbi szakaszokra bontja: (1) A család tagadja az alkoholizmus létezését. (2) Az alkoholizmust már nem lehet tagadni, de a család megpróbál úrrá lenni a helyzeten. Megígérteti az alkoholistával, hogy nem iszik, amit az alkoholista nem tart be, emiatt szemrehányások következnek, és ez fokozottabb alkoholfogyasztás kialakulásához vezet. (3) A kóros légkör miatt a család összeomlik és elszigetelődik. A rokonsági kapcsolatok elhidegülnek és a barátságok megszakadnak, amely tovább rontja a családtagok mentálhigiénés állapotát. (4) A család megpróbál talpra állni, a feleség átveszi a családfő szerepet, és az alkoholista elveszti a férji és az apai szerepét. A korábbi szemrehányás helyébe a szánalom lép. (5) Felmerül a válás lehetősége és a válással való fenyegetőzés, amely eredményeként az alkoholista késznek mutatkozik, hogy elvonókúrára menjen. Ez azonban kétes motiváció, mert az alkoholista ilyenkor csak mások miatt gondolja, hogy le kéne szoknia, nem saját érdekében vállalja, ezért kétséges, hogy eredményhez vezet-e. (6) Az alkoholista kizáródik a családból, és megkezdődik a család újjászerveződése nélküle. (7) Az alkoholista felismerve saját ellehetetlenült helyzetét ténylegesen a gyógyulás útjára lép, és a családtagoknak teljesen új életet kell egymással kezdeniük. Ezt nehezítheti, hogy gyakran a házastárs elzárkózik attól, hogy a gyógyultnak visszaadja saját korábbi szerepeit, és megbocsássa a régi rossz emlékeket és sérelmeket.

Ezt a folyamatot megerősíti az alkoholista családok rendszerszemléletű megközelítése is, mely szerint a családi kapcsolatokra a homeosztatikus rendszer kialakítása jellemző. A rendszerszemlélet alapján alkoholista férj esetén a feleség hipertrofizált (túlműködő) feleség szerepébe kerül, aki az alkoholista megbízhatatlansága és mulasztása miatt kénytelen átvenni a házastársa szerepfeladatainak egy részét. A szerepfeladatok átvételével létrejön egy családi reorganizáció, amelyben megváltozik a férj státusza, és lényegében gyerek szerepbe kerül (Buda, 1992). A feleség pedig társfüggővé válik, ahogy az alkoholista függ az italtól, a feleség ugyanúgy válik függővé az alkoholista férjétől, és magára vállalhatja a megmentő, az üldöző, a balek vagy akár a csapos szerepeket is (Hoyer, 2010). A feleség életét egyre inkább az határozza meg, hogy hogyan szoktathatná le férjét az ivásról, hogyan birkózzék meg a pluszfeladatokkal és mit kezdjen a saját kétségbeesésével. A gyerekekhez való viszonyulása két véglet között ingázik, vagy teljesen elhidegül tőlük saját problémái miatt és hűvösen, szigorúan bánik velük, vagy tőlük szeretné megkapni, amit a férjétől hiába vár: a szeretetet és a megértést (Burr, 1987). Az alkoholista családokban a rendszerszemlélet szerint az alábbi diszfunkcionális szerepstruktúra alakul ki:

1.táblázat:Diszfunkcionális szerepstruktúra az alkoholista családokban

Forrás: Kelemen (2003, 45.o.)

A különböző családi szerepek felvétele segíti a családi egyensúly fenntartását. A hős szerep gyakran úgy jön létre, hogy a hipertrofizált helyzetbe került házastárs próbálja valamelyik gyerekkel megosztani a családi terheket, aki a család megsegítése érdekében sokszor erején felül vállal terheket, és kvázi szülővé válik. Az ilyen szülővé tett gyerek a túlzott felelősségvállalás következtében elveszíti a gyermeki lét gondtalanságát, és szorongóvá válik. A bűnbak szerep a szülők közötti tartós, megoldatlan konfliktusok hatására alakul ki, ugyanis a szülők a bűnbakká vált gyerekre vetítik ki saját bajukat az otthoni rossz közérzetük miatt. A gyerek pedig előbb-utóbb azonosul a ráosztott szereppel, romlani kezd a tanulmányi eredménye és problémássá válik a magatartása. Az elveszett gyerek azáltal hoz megkönnyebbülést a túlterhelt családnak, hogy legalább vele nem kell foglalkozni. A bohóc pedig megmarad infantilis gyereknek, hogy játékával oldja fel a szülők közötti feszültséget, és az örömtelen családi életbe a maga módján egy kis örömöt csempésszen (Hoyer, 2005).

Az alkoholista családban nemcsak diszfunkcionális szerepek alakulnak ki, hanem a társas érintkezésnek is létrejöhetnek olyan károsító állandósult mintázatai, tisztességtelen és sokszor drámai játszmái, amelyek előre meghatározott módon zajlanak le és előre meghatározott kimenetellel rendelkeznek. Habár eredeti funkciójuk, hogy pótolják az intimitást, erre valódi lehetőséget nem adnak, hanem az időstrukturálásnak olyan eszközeivé válnak, amelyek ellehetetlenítik a családi kapcsolatokat (Berne, 2013). Az alkoholista játszma olyan ötszemélyes életjátszma, amelyben az alkoholistán kívül az alábbi szereplők vesznek még részt: az üldöző, aki tiltja az ivást; a megmentő, aki jó útra akarja terelni az alkoholistát; a balek, aki tűr, együttérez, sőt még segíti is az alkoholistát; és az összekötő (vagy más néven csapos), aki ténylegesen ivásra csábít, sőt még inni is ad. Az alkoholista pszichológiai nyeresége az, hogy a játszma szinte életprogramot ad számára, megóvja a problémákkal való szembesüléstől, kimenti a családi feladatok elvégzése alól, és állandóan gondoskodik arról, hogy a figyelem középpontjába kerüljön. A családi játszmában a szerepek besűrűsödhetnek, és előfordulhat, hogy a feleség egymaga játssza el az összes kiegészítő szerepet, de az is lehet, hogy egyik-másik a gyerekekre delegálódik. Az alkoholista gyerek szerepbe kerül, és a „Lássuk, meg tudsz-e állítani” provokációval viszonyul a feleségéhez, aki pedig szülő szerepben az „Abba kell hagynod, mert különben…” fenyegető üzenetet közvetíti a férje felé. Az alkoholisták gyerekei gyakran játsszák a „Lássuk, rajta tudsz-e kapni” kiegészítő játszmát, amelyben a gyerekek is végigcsinálnak sok az alkoholistától látott manővert, mint például hazudozás, elítélő megjegyzések kiprovokálása, segítőkész emberek kihasználása. Az Eric Berne (2013) képviselte tranzakcionalista modell szerint az alkoholfogyasztó magatartás a családi játszmák integráns részévé válhat, összekapcsolódhat más családdinamikai patológiákkal, így egyszerre lehet oka és következménye a károsító, krónikus, rigid és repetitív családi kapcsolati mintázatoknak.

Összességében kijelenthető, hogy a szülői alkoholizmus következtében egy olyan diszfunkcionális családi működés alakul ki, amely negatív hatással van a gyermek egészséges személyiségfejlődésére, és lelki problémák kialakulásához vezethet. Gyakran „a látszólag különösebben nem károsodott, zökkenőmentesen felnövő gyerekben is személyiségkárosodás marad a családban lévő alkoholizmus miatt” (Buda, 1992, 112.o.).

Felhasznált irodalom:

Berne, E. (2013): Emberi játszmák. Háttér Kiadó, Budapest.

Buda BÉLA (1992): Az alkohológia új távlatai. AEB, Budapest.

Burr, A. (1987): Alkoholista a családban. Medicina, Budapest.

GoldsChmidt DÉNES (1991): Családvédelem – családsegítés. In: Gayer Gyuláné – Török Tivadarné (szerk.): Család és alkohol – Alkohológiai füzetek 12. Országos Alkohológiai Intézet, Budapest.

Harsch, HELMUT (1990): Az alkoholizmus. Prugg Verlag, Eisenstadt.

Hoyer MÁRIA (2005): A droghasználó és a család. In: Rácz József (szerk.): A drogkérdésről – őszintén. B+V Kiadó, Budapest.

Hoyer MÁRIA (2010): Sóvárgás és szenvedés – Az addiktív keresés mélylélektani megközelítése. L’Harmattan, Budapest.

Kelemen Gábor (2003): Szenvedélybetegség, család, pszichoterápia. Pro Pannónia Kiadó, Pécs.

Központi Statisztikai Hivatal (2021): Az alkoholisták gondozása. https://www.ksh.hu/stadat_files/ege/hu/ege0030.html. Utolsó letöltés:  2023.03.24.

Solms, H. (1985): Az alkoholizmus pszichodinamikája. In: Buda Béla – Bonta Mihály (szerk.) (1985): Viselkedés? Betegség? Társadalmi probléma? Medicina, Budapest.

World Health Organisation (2018): Global Status Report on Alcohol and Health 2018. www.who.int Utolsó letöltés: 2023.03.24.