Bartók Blanka: A szupportív és feltáró terápia összehasonlítása
A jelen cikk célja a szupportív terápia bemutatása, amely a pszichoterápiás ellátás egyik megközelítése. Ahhoz, hogy megértsük, mit nyújt a szupportív terápia, és milyen helyzetekben érdemes ezt a munkamódot választani egy adott probléma kezelésére, érdemes tágabb perspektívából szemlélni a lehetőségeket, és megnézni, milyen más alternatívák állnak rendelkezésünkre. A pszichoterápia általános működéséről Sinka Ármin írásában olvashatnak (https://www.thyris.hu/sinka-armin-hogyan-mukodik-a-pszichoterapia/). Ebben a cikkben pedig két eltérő munkamódot fogok bemutatni a pszichoterápiás ellátáson belül. E két munkamód valójában egy skálát alkot: a skála egyik végén a szupportív (támogató), a másik végén a feltáró (expresszív) pszichoterápia található. De mit is jelent ez a két megközelítés?
A szupportív és feltáró pszichoterápia közötti különbséget Flaskay Gábor (2016) egy szemléletes képpel illusztrálja: ha egy épület felújítására gondolunk, a feltáró pszichoterápia az alapoktól kezdi a felújítást, míg a szupportív terápia a már meglévő részek megerősítésével és javításával foglalkozik.
Pszichodinamikus elméleti keretben gondolkozva, azt valljuk, hogy a viselkedésünket, viszonyulásmódunkat számunkra tudattalan folyamatok is befolyásolják, melynek egyre széleskörűbb megértése, tudatba emelése, vagyis feltárása által szabadabbakká válhatunk. Mivel ezáltal lehetőségünk nyílik meghozni saját döntéseinket, nem csak sodródni belső működésünknek kiszolgáltatva.
A feltáró terápiában a terapeuta, arra teremt teret, hogy minél szabadabban ki lehessen fejezni az érzéseket, gondolatokat, fantáziákat. Ezek alapján próbálja megérteni a pszichológiai történéseket, melyekről visszajelzést ad. A kölcsönös párbeszéd alapján körvonalazódnak azok a cselekvési, döntési, viszonyulási formák és karaktervonások, melyek nehézséget okoznak az adott illető számára és ezáltal változásra szorulnak.
A feltáró pszichoterápia arra épít, hogy minél inkább tudatában vagyunk a bennünket mozgató belső erőknek, belénk ivódott korábbi mintázatoknak, annál inkább fel tudjuk ismerni, ha hatni kezdenek és ezáltal lehetőségünk adódik új viszonyulási módokat, viselkedést kipróbálni. Ezáltal egyre inkább képesek leszünk uralni saját magatartásunkat és harmónikusabbá válhat kapcsolatunk önmagunkkal és környezetünkkel. Viselkedésünk következetesebbé és hitelesebbé válhat. A feltáró pszichoterápia így a személyiségünk működésére is hat, és annak szerkezetében is képes változást elérni.
Ezzel szemben a szupportív terápia nem törekszik a tudattalan konfliktusok feltárása, saját indítékok megértésére.
A szupportív terápia célja elsősorban a támogatás, melynek középpontjában tudatos problémák, tünetek, érzések, gondolatok és emlékek állnak. A meglévő erőforrásaink aktiválásra és azok fejlesztésére összpontosít. Célkitűzése lehet az alkalmazkodási és megküzdési készségek fejlesztése, az önértékelés megerősítése és új kapcsolatkezelési módok tanulása.
Mindez olyan légkörben zajlik, mely épít az adott illető személyes motivációjára, teret enged a kezdeményezőkészségre és hangsúlyt fektet a felelősségérzet kibontakozására.
A szupportív pszichoterápiától az életminőség fejlődését várjuk, vagyis a közérzet javulását, a kapcsolatok kiegyensúlyozottabbá válását és a rugalmasabb alkalmazkodást a környezethez. Fontos szem előtt tartani, hogy az is eredménynek számít, ha egy állapot nem romlik, vagy megelőzhetővé válik egy visszaesés, vagy éppen fejlődik a szükséges kezeléssel való együttműködési készség.
A szupportív pszichoterápia megfelelő lehet azok számára, akik átmeneti nehézséggel szembesülnek az életükben, problémájuk újkeletű. Céljuk az aktuális nehézségeikkel való minél gyorsabb megbirkózás és nem szeretnének a személyiségünkön átfogóan dolgozni. Ilyen helyzet lehet egy aktuális krízis, trauma vagy gyász, melyben fontos, hogy elsősorban az aktuális nehézséggel való megküzdésben kapjon az adott személy minél hamarabb támogatást.
Azok számára is hasznos lehet ez a munkamód, akik ritkán gondolkoznak önmagukról, de jelentős szenvedést élnek át, abból kifolyólag, hogy nehezen alkalmazkodnak a környezetükhöz, érzelmeiket nehezen fejezik ki, kapcsolati életük visszafogottabb.
Emellett segítséget tud jelenteni azok számára is, akik problémája hosszabb ideje, erőteljesebben jelen van az életükben. Társas alkalmazkodási készségük tartósan beszűkült, az élethelyzetek racionális átgondolása nehezített, tartós bizalmatlanságot éreznek mások iránt, alacsony szintű frusztrációtűréssel rendelkeznek, mely akár együttjárhat az erős érzések cselekvéseken keresztül történő levezetésével, impulzuskontroll problémákkal, hosszan fennálló erős fokú szorongással. Esetükben félő lehet, hogy a több szorongással és nagyobb érzelmi terheléssel járó terápia túlzottan megterhelő lenne. Számukra első sorban a stabilizálódás a cél, mely után képessé válhatnak nehezebb érzéseikkel is szembenézni.
Tehát láthatjuk, hogy a nehézség jellegétől, a megküzdési kapacitás terheltségétől, az adott személy pszichológiai gondolkozásra való fogékonyságától és az elérni kívánt céltól is függ, hogy melyik munkamódban érdemes az adott nehézséget megközelíteni.
Összefoglalva a szupportív terápia arra ad lehetőséget, hogy működésbe lendüljenek az adott illetőnél már meglévő önkorrekciós folyamatok. A folyamat során bekövetkező változás abból származik, hogy az adott illető önértékelése javulásnak indul, alkalmazkodási készsége bővül, kapcsolatkezelése minőségileg javul. Míg a feltáró terápia arra ad lehetőséget, hogy felismerjük milyen hasonló minták alapján kapcsolódunk másokhoz, viselkedünk velük, illetve milyen kapott szűrőkön keresztül viszonyulunk a világhoz és magunkhoz. Emellett rálátást szerezhetünk milyen egymással szembenálló törekvések, késztetések és védekezések mozgatnak bennünket egy adott pillanatban. Ezen felismerések révén lehetőséget kapunk arra, hogy megtaláljuk saját magunk viszonyulási, kapcsolódási és viselkedési módját, mely egy személyiségszintet érintő változást hozhat.
A cikk Flaskay Gábor Pszichoanalitikus terápia a gyakorlatban (2016) című könyv és Janovics Ferenc: Mi az a szupportív terápia; Miben különbözik a támogató és a feltáró terápia? című (2019) cikkek tartalma alapján készült.