Száraz Cintia: A pszichoanalitikus pszichoterápiák és pszichoanalízis összehasonlításáról röviden
A pszichoanalitikus pszichoterápia pszichoanalitikus elméletekre épülő terápiás módszer, mely több ponton eltér a pszichoanalízistől. Így például a terápiás célban (azaz a személyiség teljes vagy részleges átdolgozására törekszik-e), időtartama, ülésgyakoriság ( a heti találkozások száma pszichoanalízis esetén több), egyéb formai elemek (mint például, hogy a pszichoanalízis esetén a páciens fekvő helyzetben vesz részt, pszichoanalitikus pszichoterápiában általában ülve, de lehet fekvő helyzetben is).
A pszichoanalitikus pszichoterápiák lehetnek úgynevezett időhatáros rövidterápiák, melyben az ülésgyakoriság (azaz a terapeutával való heti találkozások gyakorisága) és ülésszám előre meghatározott. Leggyakrabban heti 1 alkalommal 10-30 ülés. Illetve lehetnek ún. időhatár nélküli hosszú terápiák, melyek ennél több ülést jelentenek, és nincs lefixálva előre az ülések száma, hanem a terápiás cél elérésének függvényében a terapeuta és a páciens közös megegyezésén múlik, mikor ér véget a terápia. Minden esetben fontos szerepe van a terápiás folyamatban a lezárás időszakának. Hosszú terápia esetén ez több ülést vesz igénybe, mint rövidterápia esetén. Fontos szerepe van ekkor a terápiában elhangozott témák lezárása mellett a terápiás kapcsolat lezárásának, hiszen a hónapokig, évekig tartó terápiában egy speciális, hétköznapi kapcsolatoktól eltérő érzelmi kapcsolat alakul ki a terapeuta és páciense között.
Kutatások szerint az időhatár nélküli hosszúterápiák hatásossága annál tartósabb, minél hosszabb ideig tartott a terápia.
A pszichoanalitikus pszichoterápia és a pszichoanalízis nem tünetorientált, azaz nem elsősorban a tünetek csökkentésén van a hangsúly, hanem a tünetek hátterében álló tudattalan konfliktusok feltárásán, feldolgozásán, a személyiség struktúra megváltoztatásán. A tünetek pedig az átdolgozási folyamat eredményeképp csökkenhetnek, megszűnhetnek. A tüneti javulás megjelenik a rövidterápiák esetében és a hosszúterápiák kezdeti szakaszában.
Vizsgálatok szerint a heti ülésszám növelése és a terápia időtartamának növelése lineáris összefüggést mutat a kezelés eredményességével.
Az eredményesség sokszor a terápia befejezése után jelenik meg a páciens hétköznapjaiban, melynek egyik oka az ún. terápiás utóhatás, melynek lényege, hogy már ugyan befejeződött a terápia, a pozitív változások továbbra is megjelennek a páciens életében.
Mind a pszichoanalitikus rövid, mind a hosszú terápiák bizonyítottan hatékonyak megfelelő terápiás cél kitűzése, és megfelelő indikáció mellett. A pszichoanalízis, tekintve hogy intenzitásában és időtartamában hosszabb az előzőeknél, és a személyiségstruktúra minél teljesebb átdolgozására törekszik, nagyobb hatékonyságot mutat a pszichoanalitikus terápiákhoz képest, mely a terápia befejezését követő 3. évben mutatható ki szignifikánsan.
Saját munkatapasztalatomra építve személyes véleményem szerint mai rohanó világunkban, időhiány, anyagi korlátok, egyéb okok miatt a gyors változás igénye mintha fokozottabban jelentkezne. A pszichés folyamataink viszont nem tudnak olyan sebességgel változni, alakulni, ahogy sokszor vágyaink diktálnák. A rövidterápiák hatékonyak, de korlátozott terápiás célkitűzés mellett. Ha szélesebb körű változást szeretnénk elérni hosszabb folyamatra érdemes vállalkoznunk.
Irodalom:Szőnyi, G (szerk) (2015) A pszichoterápia tankönyve. Medicina Könyvkiadó Zrt, Budapest.
Lőrincz, Zs (2004) Tendenciák a pszichoanalitikus pszichoterápiák kutatásában, alkalmazásában és oktatásában I-II. In: Pszichoterápia 13. évf, 4.szám, 2004. Augusztus.