Magyar Emma: Túlsúlyos a gyermekem – hogyan beszéljek vele a testsúlyáról?
Magyar Emma gyermek-és ifjúsági klinikai szakpszichológus, pszichoterapeuta jelölt
Sok szülő életében eljön az a pillanat, amikor észreveszi: gyermeke súlya jócskán meghaladja az egészséges tartományt. Ilyenkor természetes a szülői aggodalom – hiszen senki sem szeretné, hogy a gyermeke később betegségekkel, csúfolódással vagy önbizalomhiánnyal küzdjön. De felmerül a kérdés: hogyan beszéljünk erről a gyermekünkkel úgy, hogy ne bántsuk meg? Mi segít, és mi árthat? Mi az, amit jó szándékkal teszünk, mégis előnytelen hatása lehet? Ebben a cikkben olyan szempontokat és ajánlásokat gyűjtöttünk össze szülőknek, amelyek a nemzetközi szakirodalmon, pszichológiai kutatásokon és gyakorlati tapasztalatokon alapulnak.
A túlsúly nem csak testi kérdés – érzelmi, kapcsolati, önértékelési és társadalmi vonatkozásai is vannak. A testsúlyról való kommunikáció ezért különösen érzékeny terep: nemcsak arról szól, „mit eszik a gyerek”, hanem arról is, hogyan látja saját magát, milyen üzeneteket kap tőlünk, felnőttektől arról, hogy elfogadható-e ő úgy, ahogy van. Ha a kommunikáció nem megfelelő, az hosszú távon sértheti a gyermek önbizalmát, testképét, és hozzájárulhat evészavarok vagy depresszió kialakulásához is. A legjobb szándék ellenére is mondhatunk olyat, ami szégyent vagy távolságot okozhat a kapcsolatban.
A túlsúly miatti erős kritikák, akár burkolt formában is, könnyen elültethetik a gyermekben azt az érzést, hogy velük „valami baj van”. Ez nem motiválja őket a változásra, inkább bűntudatot kelt, ami gyakran túlevéshez, titkos nassoláshoz, vagy önbüntető viselkedéshez vezethet. Több kutatás is kimutatta, hogy a túlsúlyos gyermekek – különösen azok, akik otthonukban gyakori kritikát kapnak a testükkel vagy étkezési szokásaikkal kapcsolatban – nagyobb eséllyel szenvednek evészavaroktól, például falászavartól, anorexiától vagy bulimiától. Ha a gyermek azt érzi, hogy a szülő nem érti meg őt, csak a testsúlyára figyel, az alááshatja a köztük lévő bizalmat is. A „kijavítandó projektként” való kezelés megfosztja a gyermeket az elfogadás élményétől – pedig az érzelmi biztonság alapvető szükséglete minden fejlődő gyereknek.
Kritika helyett érdeklődjünk!
Például így: „Hogy érzed mostanában magad a testedben? Van valami, ami nehéz ezzel kapcsolatban?” „Szeretném, ha jól éreznéd magad – segíthetek valamiben?”
Ne csak a gyereket próbáljuk „megjavítani”!
Érdemes közös életmódbeli változtatásban gondolkodni. A legjobb, ha az egész család változtat: együtt főzni, több zöldséget kipróbálni, rendszeres, közös mozgás (séta, biciklizés, játék), képernyőidő csökkentése mindenkire vonatkozva.
Ne csak a testsúlyról beszéljünk, hanem az érzésekről is!
A túlevés gyakran nemcsak étvágy, hanem unalom, szorongás, vagy bánat következménye. Érdemes érzelemfókuszú kérdésekkel megközelíteni gyermekünket: “Hogyan érezted ma magad az iskolában? Mi okozott ma örömet neked? Mi miatt aggódtál / izgultál / idegeskedtél? Volt-e valami, ami felbosszantott / dühített?”
Maradjunk elfogadóak és szeretetteljesek!
A gyermek akkor tud változtatni, ha érzi, hogy akkor is szeretve van, ha épp nem „ideális” a testsúlya.
Ha a gyermek szégyelli a testét, nem akar közösségbe menni, titokban eszik vagy koplal, hangulatingadozásai vannak, visszautasítja az ételt, vagy kényszeresen edz, nagyon lefogyott vagy hirtelen emelte testsúlyát, érdemes szakemberhez fordulni. A háziorvos, dietetikus, gyermekpszichológus vagy evészavarokra specializált szakember segíthet a megfelelő út megtalálásában.
Felhasznált források
1. Pont, S. J., Puhl, R., Himmelstein, M. S., & Neumark-Sztainer, D. (2023). Weight stigma communication with youth: Current understandings and future directions. Pediatric Obesity, 18(6), e12976. https://doi.org/10.1111/ijpo.12976
2. Safefood & Childhood Obesity Ireland. Talking with Children about Weight – A Guide for Parents. https://childhoodobesity.ie/wp-content/uploads/2021/03/safefood-A-Guide-for-parents-comm.pdf
3. Reilly, E. E., et al. (2021). Parenting and feeding practices in parents with eating disorders: A systematic review. Clinical Psychology Review, 86, 101977. https://www.sciencedirect.com/science/article/pii/S027273582100074X
4. Zucker, N. L., & Bulik, C. M. (2018). Eating disorders in children and adolescents: Epidemiology, diagnosis, and treatment. Current Psychiatry Reports, 20(10), 90. https://link.springer.com/content/pdf/10.1007/s11920-018-0970-3.pdf