Száraz Cintia: Várandósság pszichoanalitikus megközelítésben
(A cikkben csak néhány pszichoanalitikus szerző gondolata jelenik a teljesség igénye nélkül)
A várandósság és szülés korábbi, pusztán szomatikus oldalról történő megközelítését egy bio-pszicho-szociális megközelítés váltotta fel. Bibring a várandósság időszakát normatív krízisállapotnak tekinti, mely a személyiség számára fejlődési, ugyanakkor elakadási lehetőségeket is magában hordoz. A krízisszituáció adekvát megoldása lehetővé teszi a kismama személyiségének fejlődését, az anyaszerep kialakulását, és integrálódását.
A várandósság számos egyéb változással jár a szomatikus változás mellett, megváltozik a kismama kapcsolatrendszere: férjével, saját anyjával való kapcsolata, önmagához való viszonya, saját nőiességéről kialakult képe, sőt a tágabb szociális környezet reakciója is változik. Stern megfogalmazásában „Ez az anyai tudat elnyomja, kiszorítja a korábbi lelki jelenségeket, és központi helyet foglalva el a nő belső világában, azt teljesen átalakítja”. Mikor a nő megtudja, hogy a várandósság állapotába került, mint az a jelentős érzelmi állapot sajátja, ambivalens érzésekkel találkozik: öröm és aggodalom kettősével. Az ambivalencia természetesen nemcsak az érzelmi hőfok, de a fent említett szerep-, kapcsolatrendszer megváltozása következtében előálló természetes jelenség ebben az időszakban. Az öröm és kétely hullámzásait sokan szégyellik, bűntudatot éreznek ellentétes érzelmeik miatt. Ezt az időszakot a titok időszakának is nevezhetjük, hisz még lélektani értelemben is fel kell készülnie a nőnek az identitásváltozásra, hogy nyitott legyen egy új kapcsolat megteremtésére.
Stern szerint a nők általában a harmadik hónapra állnak készen arra, hogy hozzászokjanak a várandósság tényéhez, így azt közölni is tudják. Már a várandósság elején a kismama életének korai szakaszának anyafigurái kerülnek a gondolkodás középpontjába. Fontos szerepet kap az anyai identitás alakulásában a „gyakorlott anyáktól” kapható megerősítés, lelki támogatás, melyet „támogató mátrix”- nak nevez.
A szerző szerint a férfi barát, ill. rokon a külvilág közvetítőjeként vesz részt a kapcsolatban.
Raphael- Leff angol pszichoanalitikus terápiás tapasztalatai alátámasztják, hogy az egyes trimeszterekben más és más érzések kerülnek előtérbe.
Az első trimeszterben kialakul az anyaság belső mentális képe, mely előhívja saját anyjához való érzelmi viszonyát. Megváltozik saját nőiességéről alkotott képe, így szexuális magatartása is változhat.
A második trimeszterben a magzatmozgásokkal kialakul a magzat különálló lényként való megtapasztalása, a külvilág iránti érdeklődés csökken, érzelmi ingadozások, félelmi reakciók, néha neurotikus tünetek jelennek meg.
A harmadik trimeszterben testi problémák kerülnek előtérbe. Fokozódik a feszültség és a türelmetlenség. A biztonság és a védettség igénye megnő. Ennél fogva a partner iránti szükséglet is fokozódik. A kismama várja a várandósság végét, de fél is tőle. A félelmek elsősorban a gyermek épségével és a szülés lefolyásával kapcsolatosak.
Stern a 8- 9. hónapra teszi azt a jelentős változást, amikor az anya magzatra vonatkozó elvárt képe a realitás felé irányul, azaz megkezdődik az idealizált kép leépítése. Ez azért is fontos, mert ez a változás feltétele az anya- gyermek sikeres együttműködésének, az egymásra hangolódásnak. Az anya csecsemőjére hangolódásában fontos szerepet játszik az anyai empátia megléte, fejlődése. Az anyai identitás a szülés után is tovább alakul az anya- gyermek kapcsolatban.