Szociológusként végeztem az Eötvös Lóránd Tudományegyetemen. Két évtizedig dolgoztam itthon és külföldön az iparjogvédelem területén. Emellett a kezdetektől számos önkéntes segítő munkát végeztem. Jelenleg idős emberek mellett dolgozom mentálhigiénés munkatársként.

A családterápiát néhány éve ismertem meg mélyebben, kiképzőm dr. Barát Katalin. A módszer humánuma, a családot rendszerként értelmező szemléletmód nagy hatást gyakorolt rám. Érzelmeink tudatos megélése sokszor nehéz. Már az is erőt kíván, hogy tudatosítsuk magunkban: baj van; és még egy további lépés, hogy ezt másoknak is meg tudjuk fogalmazni. A bizalmat tartom a legfontosabb terápiás eszköznek.

Ha nem a legnagyobb tisztelettel, nem a teljes figyelmemmel fordulok a kliens felé, nem jut el odáig, hogy az igazán fájdalmas, olykor reménytelennek tűnő érzéseit megmutassa. Úgy gondolom, képes vagyok nyitottan és empatikusan fordulni bármilyen család felé, amely működésében, kommunikációjában elakadt, krízisben van. Örökbefogadó szülőként különösen szívesen dolgozom a gyerekvállalás kérdéseivel foglalkozó, akár örökbefogadást tervező párokkal. Sok tapasztalatot szereztem az idősödés, gyász témakörben is. Kisebb, kezelhető mértékű részekre felbontva a veszteséget, a kliens jobban tud arra figyelni, ami felett van irányítása, mint arra, ami felett nincs.

„A családterápia feladata az, hogy segítse a családot az érzelmi konfliktusok megelőzésében, valamint a tisztességtudat kialakításában a családban”, véli
Böszörményi-Nagy Iván. Számomra egyfajta igazságkeresésként is értelmezhető a családterápia, amelyben úgy tud mindenki öntudatos, szuverén döntéseket hozni, hogy az az egészet, a kohéziót erősíti.