Azt tapasztalom, hogy mindannyiunkban ott rejlik a lehetőség a változtatásra. Az én feladatom, hogy olyan körülményeket biztosítsak, ami szabad utat enged ennek a változásnak, amiben valóban bármit el lehet mondani. Valamint, hogy segítsek megérteni, mik mozgatják a másikat. Szerintem az egyén kapcsolatokba ágyazva érthető meg leginkább. Csoportok tagjaiként éljük az életünket, mint a családi rendszer, a munkahelyi csoportjaink, vagy a társadalmi csoportjaink. Életünk nagy részét csoporthelyzetekben töltjük. Fő konfliktusaink, elakadásaink is, többnyire kapcsolati elakadások. Ami elsőre az egyén problémájának tűnik, ha tágabbra nyitjuk a fókuszt, kiderülhet, hogy a rendszer problémája, amiben az egyén csak tünethordozó. Így akár egyénileg, akár családokkal, vagy csoportokkal dolgozom, minden személy a különféle csoportjainak tagjaként ül velem szemben.

Párterápiás munkám során érzelmi fókuszú szemléletben (EFT) gondolkodom. Arra törekszem, hogy közösen megértsük, hogyan jönnek létre a kapcsolati konfliktusok és mi tartja fenn azokat? Nem hibást, vagy bűnbakot keresek. Inkább úgy gondolom, hogy a pár tagjai közösen ragadnak bele egy sok szenvedést okozó, de jól begyakorolt mintázatba. A folyamat során együtt próbáljuk megtalálni, hogyan lehet letérni erről a begyakorolt útról, új módon egymásra találni és egy kiegyensúlyozott, biztonságot adó kapcsolatot kialakítani. Ennek módját abban látom, hogy közösen próbáljuk felismerni és megérteni, milyen mögöttes érzések, vágyak mozgatják a pár tagjait. Majd megkeressük, hogyan lehet ezeket a vágyakat nyíltabban kifejezni, kerülőutak helyett.

Személyközpontú szemléletben vezetek verbális csoportokat. A csoport során lehetőség nyílik találkozásokra, ütközésekre, élményekre és megértésre. Életünk jelentős részét csoportos helyzetekben töltjük. Hasonló szabályszerűségek érvényesülnek a munkahelyi team-ben, a kosárlabdacsapatban, vagy a családban. Egy önismereti csoportban laboratóriumi helyzetben tanulmányozhatjuk a kapcsolatok hálózatának működését és azt, hogyan illeszkedünk ebbe mi magunk. Megvan a ránk jellemző szereprepertoár, ahogyan társas helyzetekben általában viselkedünk. Van, akinek otthonosabb kivárni, felmérni az erőviszonyokat, vagy a háttérből szemlélődni. Más a figyelem középpontjában érzi jól magát. A csoport lehetőséget ad rá, hogy visszajelzéseket kapjunk, hogy egészen nyíltan beszéljünk róla, hogyan vagyunk egymással, hogy esik a másiknak mindaz, amit teszek.

Szívügyemnek tekintem a Civil Csoport Hétvégét (CCH), melynek a stábjában önkéntesként veszek részt. A CCH a meglévő csoportterápiás tudást a társadalmi önismeret szolgálatába próbálja állítani. Olyan kérdésekre keresünk közösen válaszokat, mint: hogyan vagyok én a társadalomban, hogyan vagyok a különböző társadalmi csoportjaimban és mi ennek a személyes szintje?

Szabad időpontok: https://imregabor.com/idopontfoglalo/.